Ma este egy szuper versikével szeretnék kedveskedni nektek!

Papp Máté - fiatal konduktor kollégám és kedves barátom - költeménye.

Olvassátok olyan szeretettel, mint én :)

Egyéni

 

Lépek egy, kettő, megállok!

Mondom, majd az anyáért kiálltok.

Há’ de miért kell nekem ez a bot?

Én járni, e nélkül akarok!

El is dobom, nem kell ide,

Csak add a kezed, septibe.

Így ni, máris kényelmesebb

És a séta is sokkal érdekesebb.

Most megmászunk egy kisebb hegyet,

Majd kerülgetünk néhány kugli fejet.

Aztán a lábnyomokon kell haladnunk,

Hogy a bűvös mocsárba bele ne ragadjunk.

Visszafelé még egy bambusz és bordásfal,

Melyeket már az idő ítélt kopásra.

Ha mindezzel megvagyunk, egy gyors kézmosás,

Hogy elénk terüljön a megérdemelt két fogás…